Angyal és Démon 7.

2010.06.18. 11:49

 Jól indul a démon napja. Kilép az utcára, és a Nap nem égeti bőrét. Nagyon különös. Elmegy sétálni, és azt érzi, hogy boldog. Ez még különösebb. Sétál a parkban, gondolkodik. Gondolatai a világ dolgain gyorsan átfutnak, és rátérnek az angyalra. Mi máson gondolkodhatna, mint a gyönyörű szent lányon. Gondolkodás közben dulakodás hangjait hallja a távolból. Nem különösebben érdekli, de gondolja csak megnézi mi történik. Egyre erősebbnek hallatszik a hang, és mostmár nem csak dulakodás hanem csatazaj inkább. Rossz előérzete támad, begyorsít, hogy lássa mi történik.  Végre odaér, és látja hogy két, nála alacsonyabb rangú démon egy emberrel harcol. De ekkor észrevesz valamit. Nem egy emberrel folyik a harc, hanem az ő angyalával. Ezt nem fogja hagyni! Előkapja lándzsáját, amit eredetileg szerelme népének írtására kovácsoltak, és szembeszáll a két démonnal. Nem volt nagy küzdelem, bár szerzett egy szép sebet a szeme köré. Még jó, hogy nem vágott bele a démon a szemébe. Odalép a földön fekvő angyalhoz, talpra segíti, mire ő a nyakába borul. Azt mondja, hogy nélküle már nem élne, és hogy hálával tartozik ezért. Démonunk szerint bárki meg csinálta volna ezt, egy ilyen szép hölgyért. Erre az angyal átöleli, és lassan az ajkuk összeér. Ekkor a démon felébred. Egy álom. Csupán egy álom volt. De gyönyörű egy álom.

Angyal és Démon 6.

2010.06.17. 15:48

Miért jók a nyári napok? Ez relatív. Az emberek azért szeretik, mert  pihenhetnek. Az angyalok azért, mert elvegyülhetnek az emberek között, és bulizhatnak. Valahogy a démon egyiket sem tudja értékelni. Ő inkább bent marad a barlangában és gondolkodik. Gondolkodik, hogy mit kellene csinálnia. És gondolkodik az angyalról. Mi másról is gondolkodna. Egyszerűen a szépsége beleégett a tudatába, és gondolataiba. Mindig elalszik, róla álmodik. Szinte mindig ugyan azt. Együtt vannak, elmennek valahova, jól érzik magukat, és hasonlók. Álmok. Ezek csak álmok, és azok is maradnak. Valóságban nem fognak, és nem is történhetnek meg. Na jó, ez nem teljesen igaz. Megtörténhet, csak nem fog. Annyira lehetetlennek tűnik az egész, hogy szinte biztos hogy nem fog bekövetkezni. Bár ki tudja. 

 

Angyal és Démon 5.

2010.06.16. 21:39

 Különös nap ez a démon számára. Boldog. Ő boldog! Nem magábafordul, nincs ölhetnékje, hanem boldog. A vizsgája jól sikerült, de ez nem lényeg, most más miatt örvend a szíve. Maga a viszgája a felszínen volt, mint általában. De nem hitte volna, hogy előtte látja az angyalát. Mikor meglátta hihetetlen melegség öntötte el az egész testét, a szíve majd kiugrott a helyéről,és teljesen leblokkolt. Nem tudta mit csináljon. Oda menjen hozzá? Vagy inkább csak menjen arra és köszönjön? Nem tudta. Csak azt tudta biztosan, hogy már jó napja van. Ha látja szerelmét eltölti a nem-evilági öröm, ami egész nap bent ég szívében. És most is ez adott neki erőt, de meg is lepődőtt hogy mennyit. Nem lebegett más a fejében csak az angyal szépsége, a vizsgaanyagot mintha kitörölte volna valami. Talán ilyen a szerelem? Egyre inkább úgy tűnik, hogy igen. Egyre jobban kezdi megszeretni ezt az érzést. 

Angyal és Démon 4.

2010.06.15. 17:12

Miért? Ez a kérdés lebeg a démon fejében. Miért szeretett bele az angyalba? Választ nem tud rá, csak egy dolgot tud. Szereti. Más véleményére nem kíváncsi. Tudja. Tudja az angyal válaszát. De akkor mégis miért? Nem tudja. Az angyal szerint annyi szép lány van még a környékén, akkor miért nem tudja értékelni egyiket sem? Más nem jár a fejében, csak az angyal szépsége. Hogy lehet egy élőlény ennyire szép? Hogy is hihette bármikor is, hogy lehet bármi köztük? Ki akarna együtt lenni egy démonnal? Nem mondhat egy rossz szót sem, az angyal mondta hogy nem lesz semmi. És persze ezen gondolkodik tanulás helyett. Másnap lesz a vizsgája, de ő ezen gondolkodik. Hova lett a régi démon? A szerelem ennyire megváltoztatta volna? És démonunk szépen lassan álomba zuhant a nagy gondolkodás közepette.

Angyal és Démon 3.

2010.06.14. 20:35

Még mindig nyár van. Bár már elviselhetőbb a meleg, jött néhány felhő, amik eltakarják a napot, így a démon ki tud menni egy kicsit sétálni. Néha még egy gonosz lénynek is jól esik az, hogy az erdőben sétál és elmerül a gondolataiban. Elöző nap kimondottan jó napja volt, addig amig az ő apja, (igen a démonoknak is van apja), nem kezdte el piszkálni, azzal hogy elpuhult. Hogy ő? Elpuhult?  Nem, csak szerelmes. Miért olyan nehéz ezt elfogadni  egy démontól? És akkor mi van ha éppen nem egy szukubusz bájait keresi éjjelente, hanem valakit tényleg szeret? Tény, hogy nem szokványos, hogy egy démon egy mennybéli lénybe szerelmes, de miért ne? Olyelett, és képzeli el milyen lenne ha együt lennének. De ilyen soha nem lesz, ezt tudja jól. Álmaiban lehetséges csak ez a kapcsolat, és sajnos csak ott. Egyszer...talán...lesz valami, a gyönyörűséggel. an rég látta már szerelmének gyönyörű haját,  az ártatlanságtól sugárzó arcát, hófehér ruháját, és csábító táncát. Már majd egy hónapja szenved a képei felett.

 

Angyal és Démon 2.

2010.06.14. 19:38

 Nyár van...Az egyetlen dolog amit a démon utált. A Nap mindig égeti a bőrét. De van egy dolog ami fájdalmasabb a napnál. Ez a dolog a szerelem. Szeret egy angyalt, egy gyönyörű szent lényt. De ő egy démon, az egyik leggonoszabb lény a földön, hogyan szeretheti az angyalt? Tudja hogy az angyal soha nem fogja szeretni őt. Ez az egyetlen gyengéje. Hosszú idő telt el mióta látta szerelmét. Talán az idő begyógyítja a sebet a szívén

Angyal és Démon 1.

2010.06.14. 19:36

 Volt egy angyal, és egy démon. A démon szíve az angyalért dobogott, de az angyal semmit nem érzett a démon íránt. Amikor az angyal belépett az épületbe, a démonnak mennie kellett. Kint a nap égette a bőrét, de mennie kellett, mert az angyal szépsége égeti a szívét.

 

.

süti beállítások módosítása