Még mindig nyár van. Bár már elviselhetőbb a meleg, jött néhány felhő, amik eltakarják a napot, így a démon ki tud menni egy kicsit sétálni. Néha még egy gonosz lénynek is jól esik az, hogy az erdőben sétál és elmerül a gondolataiban. Elöző nap kimondottan jó napja volt, addig amig az ő apja, (igen a démonoknak is van apja), nem kezdte el piszkálni, azzal hogy elpuhult. Hogy ő? Elpuhult?  Nem, csak szerelmes. Miért olyan nehéz ezt elfogadni  egy démontól? És akkor mi van ha éppen nem egy szukubusz bájait keresi éjjelente, hanem valakit tényleg szeret? Tény, hogy nem szokványos, hogy egy démon egy mennybéli lénybe szerelmes, de miért ne? Olyelett, és képzeli el milyen lenne ha együt lennének. De ilyen soha nem lesz, ezt tudja jól. Álmaiban lehetséges csak ez a kapcsolat, és sajnos csak ott. Egyszer...talán...lesz valami, a gyönyörűséggel. an rég látta már szerelmének gyönyörű haját,  az ártatlanságtól sugárzó arcát, hófehér ruháját, és csábító táncát. Már majd egy hónapja szenved a képei felett.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.