Jól indul a démon napja. Kilép az utcára, és a Nap nem égeti bőrét. Nagyon különös. Elmegy sétálni, és azt érzi, hogy boldog. Ez még különösebb. Sétál a parkban, gondolkodik. Gondolatai a világ dolgain gyorsan átfutnak, és rátérnek az angyalra. Mi máson gondolkodhatna, mint a gyönyörű szent lányon. Gondolkodás közben dulakodás hangjait hallja a távolból. Nem különösebben érdekli, de gondolja csak megnézi mi történik. Egyre erősebbnek hallatszik a hang, és mostmár nem csak dulakodás hanem csatazaj inkább. Rossz előérzete támad, begyorsít, hogy lássa mi történik.  Végre odaér, és látja hogy két, nála alacsonyabb rangú démon egy emberrel harcol. De ekkor észrevesz valamit. Nem egy emberrel folyik a harc, hanem az ő angyalával. Ezt nem fogja hagyni! Előkapja lándzsáját, amit eredetileg szerelme népének írtására kovácsoltak, és szembeszáll a két démonnal. Nem volt nagy küzdelem, bár szerzett egy szép sebet a szeme köré. Még jó, hogy nem vágott bele a démon a szemébe. Odalép a földön fekvő angyalhoz, talpra segíti, mire ő a nyakába borul. Azt mondja, hogy nélküle már nem élne, és hogy hálával tartozik ezért. Démonunk szerint bárki meg csinálta volna ezt, egy ilyen szép hölgyért. Erre az angyal átöleli, és lassan az ajkuk összeér. Ekkor a démon felébred. Egy álom. Csupán egy álom volt. De gyönyörű egy álom.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.